A kép forrása: autoevolution.com
A szovjet vörös hadsereg számára 1940-től gyártott T-34 közepes harckocsi valódi szimbólummá vált a keleti fronton. A típus jelentős "karriert" futott be ugyanis a második világháború alatt a kelet-európai harcmezőkön és sok szakértő szerint az oroszok háborús győzelmének egyik legfontosabb tényezőjévé vált. A típus fejlesztési és tervezési munkálatait Mihail Koskin (1898-1940) és Alexandr Morozov (1904-1979) kezdték meg 1936-ban majd 1939-re le is zárult a konstruktörizáció. Az 1940-es esztendőben már a termelés zajlott: 115 db T-34-es el is készült (az év végéig), majd az 1941 júniusi nagy német támadásig újabb 1110 db-ot sikerült legyártania a szovjet iparnak (és 967 db ki is került a harcoló alakulatokhoz). Az igazi tömegtermelés azonban csak ezt követően indult be, a háború végéig ugyanis összesen 58 701 db T-34-es harckocsit állítottak elő. Elmondható tehát, hogy a második világháború legnagyobb darabszámú tankja lett.
Kellett is nagyon a nagy tűzerejű harckocsi az oroszoknak, hiszen 1941 június 22-én Hitler megindította ellenük a Barbarossa hadműveletet mégpedig 3 millió katonával és 3600 harckocsival. Ekkor már a német páncélos állomány jelentékeny részét tették ki az ütőképes Panzer III és Panzer IV típusok, melyek zöme 75 mm-es löveggel készült. A T-34 a legeslegutolsó pillanatban jelent meg tehát a vörös hadsereg alakulatainál, igazából kicsit későn is, hiszen a németek 1941 decemberében már 22 km-re közelítették meg Moszkvát.
A kép forrása: warefarehistorynetwork.com
Megkezdődött tehát a T-34 tömeggyártása: a harkovi Uralvagon, a gorkiji Krasznoje Szormovo és a sztálingrádi gép- és traktorgyárak ontották magukból a típust. A német támadás előtt 1940-ben 155 db, 1941-ben már 3000 db, 1942-ben pedig közel 13 000 db készült.
A T-34 technológiai előzményének tekinthető előbb a T-18, az első sorozatban gyártott szovjet könnyű-harckocsi, majd a T-26, T-27, végül a T-28. Az utóbbi már 76,2 mm-es löveggel és 28 tonnás tömeggel készült és már ellenséges páncélosok kilövésére is alkalmasnak bizonyult.
A T program mellett a Kirov gyár megkezdte 1940 tavaszától a KV harckocsik gyártását is (Kliment Vorosilovról elnevezve). A sorozatgyártás 1940 márciusában indult be. Egy ideig a KV-1 a T-34 tanktípussal fej-fej melletti "népszerűségnek" örvendett, majd a T-34 fokozatosan beelőzte a KV típusokat, jobb harctéri tulajdonságai (főleg terepjáró és manőverező képességei miatt). Közben megjelent az óriás-löveggel összeszerelt KV-2 is, 152 mm-es giga harckocsiágyúval, ám nem igazán vált be: 1941 nyarán, amikor a német hadsereg a Barbarossa-terv alapján megindult a Szovjetunió ellen a 33 db KV-2 harkocsiból alig 1 hónapon belül veszteséglistára került 17 db műszaki okok miatt, ötöt kilőttek a németek és csak 10 db érte meg a hadművelet végét.
KV-2 harckocsi (balra) és T-34 tankok jobbra. Forrás: worldwarphotos.info
A T-34 kezelőszemélyzetének elhelyezkedése egy metszet-rajzon moddelezve a harckocsi küzdőterét szemléltetve:
A kép forrása: reddit.com
A szovjet hadiipar érezhetően a T-34 programra helyezte inkább a hangsúlyt: 1943-ra fokozták a gyártás-kapacitást, ekkor már 15 ezer felett gyártottak belőle. Ekkorra azonban új lendületet vett a német harckocsiipar is: megjelentek a harctereken a Párducok és Tigrisek (Panzer V és Panzer VI. típusok), melyek hatalmas tűzerővel és jobb páncélvédettséggel rendelkeztek. Az oroszok válasza a T-34 modernizálása és átalakítása lett: megjelent a 85 mm-es harckocsi-ágyúval szerelt 32 tonnás T-34/85, mely képes volt kilőni a Párducokat és Tigriseket is. Közben sokat vártak az IS szériától is (Ioszep Sztalin monogramjáról elnevezve), főleg az IS-2 típustól, mely elvben a Tigris 2-re lett volna válasz (1943 végétől) mégpedig 122 mm-es löveggel és 46 tonnás kivitelben (mint nehézharckocsi). Ám ebben az esetben sem váltak be a remények, mindössze 3390 db készült belőle, így az oroszok maradtak továbbra is a T-34 tömggyártásánál.
Egy T-34/85 harckocsi a keleti fronton. Forrás: realhistoryonline.com
A T-34/76 típus hossza: 5,92 m volt, szélessége: 3,00m, magassága: 2,40m, súlya: 28 tonna. Fegyverzete egy 76 milliméteres lövegből és két 7, 62 milliméteres gépfegyverből állt. Személyzetét 4 fő alkotta, motorja, egy 500 lóerős diesel motor volt (V-2). A később, 1943-ban jelentmegjelent, továbbfejlesztett és nagyobb tűzerejű változat, a T-34/85 valamivel hosszabb, szélesebb nehezebb lett (32 tonna), erősebb páncélzattal és egy 85 milliméteres harckocsiágyúval. Ez már sokkal nagyobb eséllyel vette fel a harcot a német Tigrisekkel.
A T-34/85-ből 1944-ben közel 11 ezer, 1945-ben pedig közel 13 ezer készült (vagyis a két háborús évben együttesen majdnem 24 ezret gyártottak le), miközben a német hadiipar a jelzett két évben csak alig 6 ezer Párducot, Tigris 1-et és Tigris 2-őt tudott a harcmezőkre küldeni (ráadásul ez is megoszlott 3 front között). Egyszerűen nem tudták tartani a lépést az óriási T-34 gyártás-dömpinggel. De milyein volt a szovjet siker-tank minősége?
Bár a T-34 torony egyetlen darabból volt öntve, a test-páncélzat döntött volt, a széles lánctalpak könnyű terepjárhatóságot biztosítottak, a dízelmotor nagy hatótávolsággal ruházta fel a harckocsit és az alacsony előállítási költségek olcsó tömeggyártást tettek lehetővé. Olcsó és könnyen, gyorsan gyártható típus volt tehát. Ugyanakkor a torony túl szűknek bizonyult két embernek (emiatt a parancsnoknak meg kellett osztania a feladatát, vagy irányít vagy tüzel), a motor nagyon gyakran meghibásodott (még 15 km/h átlag-sebességnél is) főleg a gyenge minőségű légtisztító miatt, a sebességváltó és tengelykapcsoló állandóan elromlott és a meghibásodási ráta még 1944-ben is 70% fölött volt.
A kurski tankcsata (1943) Forrás: reddit.com
A harcmezőkön mégis a mennyiség bizonyult döntőnek: a sok hibája ellenére a T-34 ugyanis jelentős tűzerővel bírt és annyira azért nem volt alacsony a műszaki színvonala sem, hogy a brutális mennyiség a "sok lúd disznót győz" elve mentén ne billentette volna a mérleget a szovjetek felé. És persze mindig volt belőle utánpótlás.
A keleti fronton a sztálingrádi nagy orosz győzelmet követően (amikor a németek 400 ezer embert és legalább 2 ezer tankot vesztettek) a Wehrmacht folyamatosan visszavonulásra kényszerült. Az 1943 nyarán lezajló kurszki tankcsatában ugyan megpróbálták visszafordítani a frontviszonyokat (és nagyobb veszteségeket okoztak a szovjeteknek, mint amit ők maguk elszenvedtek) a hatalmas orosz túlerő mégis elsöpörte eredményeiket.
Az 1944-es év végére az oroszok szinte teljesen kiszorították országukból a németeket, nem kis részben a folyamatosan gyártott T-34 harckocsiknak köszönhetően. 
